The Clockwise Man - Justin Richards

Annak idején, amikor nekiláttam a Doctor Who könyvben megjelent kalandjainak, a New Series Adventure kötetei közül akkor még kimaradt az első rész. Most sok évvel később sikerült ezt pótolnom.

A The Clockwise Man volt az első “új” Doktoros könyv, ami a sorozat 2005-ös újraindulása óta, még ugyanabban az évben debütálhatott. Justin Richards alkotása a tévés jelenlét szüneteltetése alatt eltelt évekkel ellentétben, ezúttal már a BBC Books égisze alatt jelenhetett meg. Természetesen az újraindult sorozathoz hasonlóan a főszerepet a kilencedik Doktor és Rose játsza, akik ezúttal a Viktoriánus angliába látogatnak el.

Főhőseink érkezésükkor megakadályoznak egy támadást és megmentik egy cseléd életét. Ezért cserébe vendégül látják őket a házban, ahol a férfi szolgál. Mivel a gazda épp összejövetelt tart az úri társaságának, a Doktor és Rose udvariasságból korán távozik. Sajnos az események közben a TARDISnak nyoma vész, így kénytelenek a vendéglátójukat újra felkeresni. Hamarosan egy menekült előkelőségeknek fenntartott szálláson találják magukat. Kiderül, hogy már több hasonló támadás történt az elmúlt időszakban, mint amilyenbe ők is beavatkoztak. Volt, amelyik halálesettel végződött. Rejtélyes vendégek, összeesküvés és egy halott. Ki lehet a gyilkos? A krimiregények hangulata is befigyel.

A történet egy nagyon lassú építkezéssel és apró elejtett információmorzsákkal kezdődik. Főszereplőink is elég nehezen veszik fel a fonalat. Ez roppantmód unalmas volt számomra és elég nehezen tudtam az olvasást folytatni. Kezdetben nagyjából két helyszínen játszódik a tévéfilmekre emlékeztető történet. Az eleje szinte csak a felső társadalmi réteg langymeleg úri teázgatásaiból és bájcsevegésből áll. A különös események és rejtélyes támadások ily módon történő előadásmódja nem az én műfajom. Az író célja feltehetően a karakterek bemutatása volt, de én ezen szinte halálra untam magam.

Számomra akkor indult igazán be a cselekmény amikor a “gonosz” először mutatta ki a foga fehérjét. A közepe felé, de főleg a végén a scifi vonal erősödött és végül mégis sikerült a cselekménynek berántania. Bár a főhőseinket kicsit nehézfejűnek találtam, amikor az egyértelmű jelekből sem látják, mi folyik körülöttük. Viszont tetszett az elején oly kínkeservesen megismert karakterek össznépi küzdelme.

Apró spoiler, de annál nagyobb csalódás, hogy a történet elején megismert összeesküvés és a rejtélyes támadások között semmilyen összefüggés nincsen. Így nem sok értelmét látom a könyv első felének. Ezt ellensúlyozandó, nem tudom, az író zsenialitását vagy a színész emlékezetes alakítását dícséri-e, de olvasás közben teljesen magam elé tudtam képzelni Eccleston arcát és színészi játékát a bohókás Doktor szerepében. Illetve személyes élmény, talán a macska miatt, de a sztori kicsit a Lily C.A.T.-re emlékeztetett.

Kicsit ridegnek tűnhet, de szerintem az lett volna igazán ütős, ha az író tényleg meglépi a belengetett befejezést. Így sajnos kicsit csöpögős lett a vége.

Talán kicsit már kiábrándultam a témából, talán a korszakválasztás nem épp a kedvencem. Az is lehet, hogy csupán első megjelenőként gyengébbre sikerült a könyv. Valahogy annak idején az ez után megjelent köynvek sokkal inkább megfogtak. Emlékszem a Monsters Inside-ot anno alig bírtam letenni. Összességében úgy érzem ez egy gyengébbre sikerült darab a sorozatból.